Generációváltás a családi vállalkozásokban és a vállalati csődkockázat

A Deng–Ren (2025) tanulmány azt vizsgálja, hogy az intergenerációs utódlás miként hat a családi vállalatok fizetésképtelenségi (default) kockázatára a sanghaji és sencseni A részvénypiacokon. A szerzők 2011–2019 közötti, legalább 10%-os családi/egyéni kontrollal rendelkező cégek adatait elemzik; az utódlást az igazgatótanácsi elnöki pozíció első generációról a másodikra történő átadásával mérik. A csődkockázatot a Bharath–Shumway (2008) default-valószínűségi modell alapján becsülik, kontrollváltozók bevonásával. Elméletileg az utódlás a családi kontroll és értékek folytonosságán, a konzervatív pénzügyi politikán és a beruházások visszafogásán keresztül csökkentheti a kockázatot. Az eredmények szerint az utódlás szignifikánsan mérsékli a default valószínűségét; a hatást részben a beruházási aktivitás csökkenése közvetíti, és különösen erős a likviditási korlátokkal küzdő cégeknél. A tanulmány empirikus bizonyítékot ad a családi cégek kockázatkezeléséhez és az utódlási irodalomhoz.