Parentifikáció és negatív páros megküzdés – Diádikus elemzés

Háttér és célkitűzések: A gyermekkori tapasztalatok hatással lehetnek a személy későbbi párkapcsolataiban saját viselkedésére és a partner viselkedésének észlelésére, így közvetve befolyásolhatják a párkapcsolat szubjektív megítélését. Feltáró jellegű kutatásunkban a parentifikációval összefüggő gyermekkori tapasztalatok és a páros megküzdés kapcsolatát vizsgáljuk diádikus elrendezésben. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 141 pár (141 nő; 141 férfi) vett részt, amelyek tagjai 18 évnél idősebbek, és a kitöltés időpontjában legalább 12 hónapja párkapcsolatban éltek, átlagéletkoruk 31,9 [SD = 14,1] év. A résztvevők a Gyermeki Felelősség Skála (GyFS), a Páros Megküzdés Kérdőív (DCI-H) és a Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H) kérdéseit válaszolták meg. Eredmények: A nőkre magasabb mértékű érzelmi parentifikáció ( p = 0,005) jellemző, és a nők GyFS skáláinak átlagos összesített értéke is magasabb a férfiakénál ( p = 0,018). A parentifikáció következtében átélt méltánytalanság élménye szignifikáns mértékben bejósolja a személy vélekedését a negatív páros megküzdésről ( p = 0,009–0,020) és tendenciamértékben a partner vélekedését is ( p = 0,070–0,076). A magasabb mértékű méltánytalanságélményről beszámoló párok férfi és női tagjai a gyakoribb negatív páros megküzdés mellett egyaránt negatívabban értékelik partnerük páros megküzdéses erőfeszítéseit ( p = 0,005–0,018), kevésbé sikeresnek ítélik meg összességében a páros megküzdést ( p = 0,015–0,032) és tendenciamértékben kevésbé elégedettebbek a párkapcsolatukkal ( p = 0,056–0,071). Következtetések: A parentifikációhoz kapcsolódó méltánytalanság élménye feltehetően mind a személy viselkedését, mind a percepcióját befolyásolja, továbbá befolyással bírhat a partnerválasztásra, ezért a parentifikáció releváns témája lehet az egyéni és a párterápiás folyamatoknak egyaránt.