Cs. Sarnyai Vivien (főszerk.): Változó nyelvünk. Kézikönyv és feladatgyűjtemény a magyar nyelvtörténet tanításához

diákok nyelvtörténet iránti attitűdje volt, amelyből az derült ki, hogy a témakör tanításakor általában több olyan terület is háttérbe szorul, amelyek nélkül számos további tananyag nehezen követhető.Miként a kutatócsoport munkájáról beszámoló tanulmány is rámutat: "Hogyan is várhatnánk el egy kilencedikes gyermektől, hogy értelmezni tudja az Ómagyar Mária-siralmat, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós (és még sorolhatnánk egészen a kortársakig) műveit, ha még sosem hallott a hangtani és a helyesírási változásokról, nem ismeri a szóalaktörténet és a jelentéstörténet fogalmát, és sohasem tanult még a régi magyar igeidőkről?" (Sarnyai 2022: 62).A felmérés legfőbb tanulsága az volt, hogy szükség volna egy olyan feladatgyűjteményre, amely kreatív, sokszínű és akár játékos gyakorlatokkal segíti a tanárokat e kevésbé kedvelt témakör tanításakor.A műhely tagjai ezért nem kevesebbre vállalkoztak, mint egy, a fentieknek megfelelő gyűjtemény összeállítására, amely több szerző sokéves munkájának gyümölcseként látott napvilágot.A kutatócsoport szakmai mentora Szentgyörgyi Rudolf, az ELTE Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének oktatója.A nyolc elméleti fejezeten összesen hét egyetemi hallgató és doktorandusz (felsorolásukat lásd alább), míg a feladatok összeállításán rajtuk kívül három további szerző, Bodovics Ticiána, Gágó Zsófia és Török Tímea dolgozott, a teljes kötetet pedig tizenkét egyetemi oktató, illetve kutató lektorálta.Precízen összeállított és valóban sokszínű, tartalmas gyűjtemény készült el, amely remélhetőleg sok pedagógus, illetve tanári pályára készülő egyetemi hallgató munkáját segítheti a jövőben.Az előszó tanúsága szerint az összes feladatot diákokkal is kipróbálták a szerzők, így ezek a gyakorlatok minden bizonnyal sikerrel alkalmazhatók az iskolai oktatásban.A gyűjtemény az elméleti összefoglalókon túl összesen 132 feladatot foglal magában, amelyek meglehetősen eltérő arányban oszlanak el az egyes fejezetek végén.Míg például a nyelvrokonság és a nyelvtörténeti korszakok témájához csupán 7-7, a névtörténethez 8 feladat készült, addig a helyesírás-történethez 23, a szókészlettörténethez pedig 38.Noha az utóbbi témakörhöz jellegénél fogva valóban könnyebb több, illetve változatosabb feladat készítése a további tananyagrészekhez képest, ám éppen emiatt lett volna szerencsés, ha inkább a nehezebben tanítható, illetve az iskolai tananyagban nem vagy alig megjelenő témákhoz valamivel több gyakorlat is tartozik.A feladatok egy része szándékosan meghaladja a középiskolai ismereteket, ezeket csillag jelzi.