Háború és béke : Törésvonalak az Európai Unió politikáján belül

A közel három éve tartó ukrajnai háború egyre inkább beárnyékolja az Európai Unió külpolitikáját, fokozatosan leépítve annak már amúgy is igen törékeny egységét.Ráadásul olyan időszakban, amikor az EU mind gazdasági szempontból, mind a szuverenitás vagy akár a védelem tekintetében igencsak nagy nehézségekkel küzd.Mára már mindenki számára világossá vált, hogy a felgyorsuló és intenzitásában felerősödött ukrajnai háború fordulóponthoz érkezett.Valamennyi fél (és ebbe természetesen az EU is beleértendő) belefáradt a véget nem érő konfliktusba, és az egymásra mutogatást talán konkrét akciók válthatják fel.Minden jel szerint eljött tehát az idő, hogy a "támogatás minden áron" politikáját árnyaltabb, az EU jövőjére nézve is megnyugtatóbb stratégia váltsa fel.Igen ám, de létezik-e ilyen stratégia az unión belül?Az EU mintha valósággal megbénult volna: mintha a két és fél év alatt "jól bevált" diskurzusát nem tudná mire átváltani.Azt a benyomást kelti, hogy voltaképpen nem tudja, hogyan viselkedjen ebben a helyzetben, és saját érdekeit sem képes definiálni, illetve azt sem, hogy mily módon, és főként milyen konkrét eszközökkel fogja majd megvédeni ezeket az érdekeit, ráadásul Ukrajna érdekeivel együtt. Az ukrán-orosz háború diplomáciai fordulóponthoz érkezettAz elmúlt néhány hétben a diplomácia is megmozdult.A "megvédjük Ukrajnát mindenáron" szlogen megfakult, egyrészt a gazdasági nyomás, másrészt a közvélemény fásultságának hatására.Ehhez természetesen harmadik meghatározó elemként csatlakozik Donald Trump megválasztása, aki január végén elfoglalja elnöki pozícióját, és ígérete szerint igen rövid időn belül véget vet a konfliktusnak.Az EU (legalábbis az Ukrajnát mind ez idáig szinte feltétel nélkül támogató része) egy 24 óra alatt lerendezett Trump-Putyin-megállapodástól és különösen ennek következményeitől fél, mondván: ez nem old meg majd semmit, legjobb esetben is csak tűzszünethez vezethet.