Korrupciós kockázatok kezelése a közszolgálati működésben

Cél: A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a 2024–2025. évi Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia (NKS) keretében megvalósított álláshely- és munkaköralapú korrupciós kitettségmérés eredményei miként alakíthatók át célzott, kockázatarányos kezelési stratégiákká. A kutatás arra keresi a választ, hogyan válhat a mérés az integritás- és korrupciómegelőzés aktív irányítási eszközévé. Módszertan: A tanulmány a munkaköralapú kockázatelemzés módszertanára és az annak digitális feldolgozását támogató elemzési keretrendszerre épül. A vizsgálat a korrupciós kitettségi főszám (KKF) alkalmazásán keresztül elemzi az egyes kockázati tényezők és azok együttállásainak hatását, különös tekintettel a többes kitettségek és kockázati csúcspontok kialakulására. Az elemzés alapját az NKS felmérés országos, összesített eredményei, valamint hazai és nemzetközi szakirodalmi források képezik. Megállapítások: Az eredmények azt mutatják, hogy a korrupciós kockázatok jelentős része nem elszigetelt tényezőkhöz, hanem többes kitettségekhez és nemlineáris hatásokhoz kapcsolódik. A tanulmány rámutat arra, hogy az egységes, minden helyzetben azonos módon alkalmazott integritási intézkedések önmagukban nem elegendők ezen kockázatok kezelésére. A kockázatarányos megközelítés lehetővé teszi, hogy a kockázati csúcspontok ne automatikusan megszüntetendő problémaként, hanem differenciált kezelési stratégiák kiindulópontjaként jelenjenek meg, ötvözve a fejlesztő, támogató és kontrolláló eszközöket. Érték: A tanulmány következtetése szerint az álláshely- és munkaköralapú kitettségmérésre épülő kezelési modell megalapozza egy tanuló, adatvezérelt integritásirányítási rendszer kialakítását. Ez a megközelítés nemcsak a jelenlegi NKS végrehajtását támogatja, hanem hozzájárul egy olyan következő stratégiai ciklus kialakításához, amelyben a korrupciómegelőzés a közigazgatási működés folyamatosan visszacsatolt, adaptív elemévé válik.