Dokumentumok és jegyzetek a kunpeszéri erdő lepkészeti kutatástörténetének ismeretéhez, különös tekintettel két Pannóniából kipusztult fajra

A tanulmány a kunpeszéri (peszéri) erdő lepkészeti kutatástörténetének egy eddig részleteiben nem ismert fejezetét tárja fel, különös tekintettel a Magyar szemőc – Melanargia russiae (Esper, 1783) és a Körjegyű ardóc – Oxytrypia orbiculosa (Esper, [1800]) mára kipusztult magyarországi állományaira. A közlés alapját a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében őrzött, Schmidt Antal fondjában (E/23/11–14) található négy levéltári dokumentum képezi, amelyek a múzeumi szakemberek 1910–1912 közötti peszéri kitiltását, valamint az ehhez vezető és az ezt követő eseményeket dokumentálják. A források rávilágítanak a Magyar Nemzeti Múzeum zoológusai, Horváth Géza és Schmidt Antal, valamint báró Nathaniel Charles Rothschild és a Habsburg-ház közötti konfliktus természetére, amely a kutatási engedélyek, a gyűjtési gyakorlat és a fajmegőrzés kérdései körül bontakozott ki. A bemutatott iratok alapján rekonstruálható, hogy míg a múzeumi kutatók tevékenységét átmenetileg korlátozták, Rothschild számára viszont a peszéri kutatás lehetősége biztosított maradt, ami döntő szerepet játszott a Magyar szemőc életmenetének feltárásában és publikálásában. Bár a kitiltás után Schmidt megkezdte a kutatását, de Rothschild előbb közölte eredményeit. Ezt követően a báró és Schmidt addig baráti kapcsolata megromlott. A tanulmány hozzájárul a magyar lepidopterológia, a természetvédelem korai története és a tudományos intézmények működésének jobb megértéséhez, valamint árnyalja a Magyar szemőc kipusztulásának történeti kontextusát, illetve a Körjegyű ardóc újrafelfedezésének körülményeit. 12 ábrával.