A virtuális valóság az egészségügyi oktatásban

Háttér: A virtuális valóság (VR) széles körben terjed az egészségügyi oktatásban, miközben a rendszerszintű integráció és a skálázhatóság kérdései még mindig tisztázatlanok. Nemzetközi és hazai kutatási eredmények és azok narratív áttekintései alapján megállapítható a technikai és gazdasági hatékonyság, ugyanakkor rámutatnak a tervezési minőségben rejlő veszélyekre, valamint a percepciós anomáliák, mint a „cybersickness” kockázataira és az oktatói szerepek újradefiniálásának szükségességére [1,2]. Cél: Egy országosan menedzselt, központosított VR‑oktatási központ (VR‑hub) egészségügyi képzésbe történő bevezetésének bemutatása. A cikk a modell szakirodalmi megalapozását, gazdasági‑szervezeti érveit, valamint egy hazai pilot (OMSZ – kríziskezelés) tapasztalatait és tanulságait ismerteti. Módszerek: Szakirodalmi szintézis (2018–2025), a VR tanulási hatásainak, megvalósítási modelljeinek és mellékhatásainak vizsgálatával. Koncepcionális rendszerterv az országos VR hub-ra (architektúra, minőségbiztosítás, LMS-integráció, logisztika). Pilot projekt - kvázikísérlet az OMSZ-nál, kríziskezelési képzés párhuzamos jelenléti és VR-megoldással, elő- és utótesztekkel, időméréssel és elégedettségi skálákkal. Eredmények: A nemzetközi és hazai kutatási tapasztalatok alapján a VR különösen komplex, kockázatos és ritkán gyakorolható helyzetekben mutat közepes vagy nagy tanulási előnyt, ha az interakció aktív és a didaktikai célokhoz illeszkedik [3]. Dr. Kádár Balázzsal közösen végzett kisérleti oktatás keretein belül végzett méréseink a következő eredményeket adták; a VR-csoportban ~30%-os időnyereség, ≥4/5 átlagos elégedettség és 93%-ban pozitív irányú tanulási kimenet volt mérhető. A fajlagos költség szimuláció szerint középtávon >20%-os csökkenés érhető el centralizált modellben. A VR sickness előfordulása alacsony (