Földesúri hospesek az Árpád-korban

A földesúri hospesek joghelyzete alapvetően megegyezett a királyi szabad falvakban, városokban élő vendégekével, de vagyoni szolgáltatásaik változatosabbak, olykor terhesebbek voltak. A közösségben a vendégek által gyakorolt autonóm bíráskodási jog a kisebb ügyekre érvényesült korlátozás nélkül, a nagyobbakra ritkán, kivételesen. A földesúri hospes-közösség alapítása királyi rendelkezésen nyugodott. Ennek alapja a földesúrnak a királytól nyert bíráskodási szabadsága volt, amivel érintett birtoka és az azon élő vendégek minden más bíró, elsősorban a megyésispán jurisdictiója alól mentesültek. Míg az egyházak számára az alávetett népeik, vendégeik felett autonóm bíráskodási hatalmat biztosító levelek nagy számban maradtak hátra, világi urak esetében, legalábbis az itt tárgyalt „alapító” földesúr által adott szabadságlevelekből megismert falvakat illetően efféle önálló joghatóságot engedélyező királyi levelek nem ismertek. Ennek ellenére nyilvánvalóan ezek az „alapítók” is rendelkeztek vendégeik felett önálló joghatóságot biztosító királyi engedéllyel, más bírók hatalma alóli felmentéssel, aminek birtokában a peres ügyek egy részének intézését hospes-közösségük autonóm joghatóságába utalhatták. Következésképpen minden földesúri hospes-közösség szabadságai formálisan végsősoron a királytól eredtek: egyesekét maga a király állapította meg, mások pedig a földesúr számára felettük gyakorolható teljes joghatóságot biztosító király engedély alapján kapták azokat uraiktól.