Lettország határai történelmi perspektívában

A középső balti állam mai határai négy ország felé néznek, amelyek közül az északi és déli kettő EU- és NATO-tagállamokkal érintkező schengeni térségen belüli határok, míg a délkeleti és keleti kettő schengeni külső határok. Habár Lettország történelmi mércével fiatal államnak minősül, déli és keleti határai évszázadok óta nagyfokú stabilitást mutatnak, mivel korábban a térséget uraló Német Lovagrend külső határaikén funckionáltak. Azok a másfél-két évszázados orosz uralom is döntően megmaradtak közigazgatási határként, azonban Lettország 1918-as függetlenedése tette szükségessé a határok meghúzását. A határvonás nem bizonyult könnyű feladatnak: Lettország két világháború közötti négy szomszédja közül eggyel – Oroszországgal – fegyveres konfliktusba bonyolódott, másik kettővel – Észtországgal és Litvániával – pedig a fegyveres összeütközés szélére került. Nem volt könnyű a legrövidebb, lett-lengyel határ meghúzása sem az egymást átfedő igények miatt. Végül ez utóbbi húzódott a legtovább, egészen az 1920-as évek végéig, azonban az ebben az időszakban kijelölt határok stabilnak bizonyultak és azokat a függetlenség 1991-es visszaállítását követően sem vitatták az érintett felek – leszámítva az Oroszországhoz 1944-ben visszacsatolt Abrene vidékét, amelyről a lett politikai elit csak a 2000-es években tudott lemondani.