A 120 éve született Bán Imre kutatásainak aktualitása

A 120 éve született Bán Imre professzor úr magyar-francia szakos budapesti egyetemistaként tagja volt az elitképző Eötvös Collegiumnak, amely alapos és széleskörű francia, olasz, német, latin és görög nyelvtudást adott, valamint egyéves párizsi ösztöndíjat tett lehetővé számára.Diplomaszerzése után, az 1930-as évektől bő két évtizeden keresztül gyöngyösi gimnáziumi tanár volt, aki a város ferences könyvtárának, majd a levéltárának tudományos feldolgozását is feladatul kapta."Tizenhatezer könyv fordult meg a kezemen!Ez volt az igazi iskolám az egyetemi tanársághoz" -vallotta később.(Bitskey 2006, 11.) Éppen ezért 1949 végén viszonylag könnyen tudott bekapcsolódni a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Klaniczay Tibor vezette régi magyar irodalmi kutatócsoportjába, amely megnyitotta az akkor már negyvenes éveiben járó Bán Imre előtt azt a tudományos pályát, amelyre tanulmányai, majd középiskolai tanári évei alatt magas szinten felkészült.Saját bevallása szerint szülővárosának, Egernek, valamint az ott töltött középiskolai diákéveknek köszönhette egyik fő tudományos érdeklődési területe kialakulását."Barokk városban nőttem fel, és nekem a barokk […] gyerekkoromtól fogva beleivódott a sejtjeimbe.Amikor Rómában töltöttem három hónapot, Szauder József barátommal sokat sétálgattunk, vitatkoztunk, és ő mondta nekem ezt a szellemes megjegyzést: »A te puritán kálvinizmusodat az egri barokk katolicizmus nagyon kellemesen temperálta«."(Bitskey et al. 1985, 45.) Ebben az érdeklődésben gyökerezik, hogy a marxista tudományosság által évtizedekre elhallgattatott és lebecsült (s a két háború között sem igazán kutatott) barokk irodalmi és művészeti jelenséget Bán Imre 1962-es irodalom-és művészetelméleti antológiája tudta először korrigálni.A reneszánszról és a barokkról szóló érzékeny stílus-és retorikatörténeti tanulmányai kitűnően mutatják az interdiszciplináris tudását.Más munkáiból, egyetemi előadásaiból is kiviláglott a művészettörténeti, teológiai és folklorisztikai műveltsége, a zenetörténeti ismeretei (különösen is Bartókra és Kodályra vonatkozóan).A reneszánsz, manierista és barokk irodalom vizsgálatához elengedhetetlen volt a komparatív szemlélet.Bármilyen szakmai kérdéssel foglalkozott, Bán Imre a korabeli európai irodalom-és művelődéstörténet kontextusában tárgyalta azt.Gazdag forrásismerettel, mindig a friss szakirodalomra reflektálva publikált, vagy