Gyakorlati okosság a jogászi praxisban: érvek a jogi etika erényetikai megközelítése mellett és ellen

Az elméleti jogi etika területén az erényetika jóval kisebb súlyt képvisel, mint a konzekvencializmus vagy a kantiánus etika. Ez annak ellenére így van, hogy a neo-arisztoteliánus erkölcsfilozófia már a jogi etikai diskurzus kezdeti szakaszában inspirált néhány ismert szerzőt az Egyesült Államok akadémiai körein belül, ideértve különösen Thomas Shaffert és Anthony Kronmant. Shaffer és Kronman munkái azonban nem teljesen illeszkedtek az amerikai jogi etikai gondolkodás főáramába. Az USA teoretikusai ugyanis jellemzően univerzalista igazolásokkal igyekeztek alátámasztani normatív modelljeiket, a cselekvő jellemére fókuszáló hivatásetikai érvelés pedig kevéssé keltette föl az érdeklődésüket. Ezzel szemben az ausztrálázsiai régióban különösen élénk vita folyt a jellem és az erények jogi etikában betöltött szerepéről az ezredforduló környékén. Jelen tanulmány ebbe a diskurzusba nyújt bepillantást az ausztrál Justin Oakley és Dean Cocking erényetikai elméletének, valamint az új-zélandi Tim Dare sztenderd koncepcióra épülő hivatásetikájának elemzése révén. A két eltérő megközelítés szembeállítása izgalmas érveket hoz felszínre az arisztotelészi szemlélet jogászi praxisba integrálása mellett és ellen is. Az elméleti jogi etika területén tapasztalható legújabb trendek pedig mindezt különösen aktuálissá teszik.