Audiovizuális bizonyítékok a deepfake korszakában

A szerkesztők által indított sorozat első darabja a technológia jogra, eljárásjogra gyakorolt hatását firtatja Hegedüs Candid A táviratokról a kereskedelmi jogban című régi tanulmányából kiindulva. A hang- és audiovizuális felvételek fontos bizonyítékokká váltak, mivel nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a legújabb technikai fejlesztéseknek köszönhetően könnyen előállíthatók, és meggyőző erejűek. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény azonban nem tartott lépést ezzel a tendenciával, és csak a tárgyi bizonyítási eszközök megvizsgálására tartalmaz rendelkezéseket. Mivel az audiovizuális felvételek tárgyi bizonyítékok, a bíróságnak jogában áll megvizsgálni őket a bizonyító erejükre vonatkozó külön szabályozás nélkül is. Bár ez a megközelítés az elektronikus felvételek (régebbi kazetták és videófelvételek) lassabb világát szolgálhatta, a digitális átalakulás a bizonyítékok manipulálásának szélesebb körű lehetőségeit hozta magával. A mesterséges intelligencia (AI) fejlődött, a videórendezés költségei csökkentek: ma már a deepfake technológia a nagyközönség számára is könnyen elérhető. Hogyan bízhatunk az audiovizuális bizonyítékokban ennek a fejlődésnek a fényében? Szükség van-e eljárási szabályaink módosítására, és ha igen, milyen irányba? Ez az írás az eljárás mai strukturális kérdéseinek bemutatásával vizsgálja az erre a kérdésre adható lehetséges válaszokat.