Az egzisztencialista irodalom recepciója Magyarországon az 1930-as és 1940-es években

A dolgozat az egzisztencialista filozófia és irodalom legkorábbi magyarországi recepciójának feltérképezésével foglalkozik. Az 1940-es évektől kezdődően túlzás nélkül az egész világon hódít az egzisztencializmus „sartre-i változata”, amelyet ma már a nemzetközi szakirodalom mint az irányzat legjelentősebb formáját tart számon. Ez a tendencia 1946-ban ér el Magyarországra, és a közbeszédet egészen a kommunista hatalomátvételig uralja. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy bemutassa ennek előzményeit, meghatározó diskurzusformációit, majd pedig az 1940-es évektől a Jean-Paul Sartre nevével összefonódó egzisztencializmus-recepció fellendülését. A „francia egzisztencializmus” magyarországi térhódítása indítja meg, és alakítja az egzisztencialista irodalomról való gondolkodást, amelynek egymástól eltérő, versengő nézetei alakulnak ki rövid időn belül. Ezzel összefüggésben részletesen bemutatom, hogy miként szőtte át az egzisztencializmus a mindennapokat is: hogyan jelent meg a különböző orgánumokban, a könyvkiadásban, a szórakoztató irodalomban és a színházi életben. Vizsgálatom kiterjed annak a folyamatnak a vizsgálatára is, hogy hogyan alakult ki a kommunisták egzisztencializmus-kritikája, és az milyen folytonosságot tart fent a polgári-konzervatív kritika egzisztencializmus-értelmezésével: Lukács és a marxista kritikusok köre egyáltalán nem módosította az addig kialakult diskurzusformációt, hanem csak kiegészítette a marxista ideológiai szólamaival.