Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig. A közösségi média tartalomszabályozási gyakorlatának komplexitása

Cenzúra Arisztotelésztől a FacebookigTézisfüzet (a doktori mű rövid összefoglalója) gogkaca25_385_25 2 A cenzúra története a kommunikáció történetének kísérőjelensége, amely minden korszakban új formát öltött (társadalmak minden korszakban létrehozták azokat a mechanizmusokat, amelyekkel a beszédet, a tudást és a nyilvánosságot ellenőrizni tudták), miközben az alapvető funkciója -a szólás feletti kontroll és a nyilvánosság szerkezetének befolyásolása -változatlan maradt.Monográfiám erről a sok száz éves folyamatról ad átfogó elemzést, történeti és jogelméleti dimenziókban vizsgálva, miként vált az állami cenzúra a modern korban fokozatosan privatizálttá, és hogyan jött létre a digitális korszak sajátos, algoritmikus tartalomelleőrzése.A cenzúrát nem csupán történeti vagy technológiai jelenségként, hanem folyamatosan változó hatalmi viszonyként próbáltam értelmezni, amelyben az állam, az egyház, a gazdasági szereplők és a társadalmi normák a technológia fejlődésével dinamikus kölcsönhatásban formálják a szólásszabadság kereteit.Művem kiindulópontja, hogy a cenzúra fogalma a klasszikus értelemben -az állam által gyakorolt előzetes engedélyezés -mára nem írja le a valóságot.A globalizált kommunikációs térben a korlátozás eszközei finomodtak, és a hatalom gyakorlása új szintekre tevődött át: a tartalomelérés, az algoritmikus rangsorolás és a láthatóság szabályozása olyan technikai-gazdasági kontrollmechanizmusokat hozott létre, amelyek hatásukban a történeti cenzúra közvetlen folytatásai.Ennek megfelelő a Bunn-i tág értelmű cenzúra 1 fogalma, amely minden olyan eljárást a beszéd korlátozásaként ismer el, amely szelektíven befolyásolja az információhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hogy e beavatkozás jogi, technikai vagy gazdasági természetű.Ezzel a megközelítéssel álláspontom szerint túl lehet lépni a hagyományos jogpozitivista fogalomhatárokat, és a cenzúrát társadalomelméleti kategóriaként is lehet és kell pozicionálni.Könyvem történeti áttekintése az ókori Róma censor-intézményétől vezeti le a modern cenzúra gyakorlatát, ugyanis már itt megjelenik a cenzúra lényegi funkciója: az értékrend meghatározása és a normatív kontroll fenntartása.A jogtörténeti elemzés megmutatja, hogy a "censura" eredetileg morális és társadalmi minősítést jelentett, amelyből fokozatosan lett a politikai beszéd korlátozásának eszköze.A nyomtatott könyv megjelenése új korszakot hozott: az egyház és az állam monopóliumként őrizte az igazság definícióját, ás az Index Librorum Prohibitorum-ok, illyetve az engedélyezési rendszerek mind azt a célt szolgálták, hogy a nyilvánosság ellenőrizhető maradjon.Nagyon remélem, hogy a könyvet olvasva kiderül -a mának is üzenő álláspontom -, hogy a cenzúra a technológiai változásokra mindig adaptív módon reagál: amikor a kommunikáció eszközei szélesednek, a hatalom új formában teremti újra a kontrollt.